közel és távol - a kötődésről, kicsit másképp

Biztonságos, elkerülő, szorongó kötődés... Egyre több helyen olvassuk, halljuk ezeket a kifejezéseket, keressük, hogy vajon melyik kategóriába is sorolhatjuk magunkat - de nagyon könnyű elveszni a címkék között anélkül, hogy ennek a gyakorlati valóságát megismernénk, megértenénk. A kötődési mintánk, működésünk nagy hatással van az életünkre, ezért lehet fontos igazán megérteni, mit is jelent ez a mindennapokban. Akik ismernek, tudják, hogy nagyon óvatos vagyok a címkékkel, típusokkal és diagnózisokkal - sokkal több értéket látok az árnyalt kép megismerésében. Ezért is hoztam most ezt a bejegyzést.

Kötődéselmélet

A kötődés az a mintázat, ahogyan az intim kapcsolatainkban megéljük a közelségkeresést, a biztonságot adó bázist a másikban, az elválasztottság érzését és a szabad felfedezést.

A kötődés, intim kapcsolódás a legegyszerűbben a közeledés és távolodás dinamikájával, ritmusával írható le, és ennek a mozgásnak a megfigyelésével önmagunkat, a másikat, és magát a kapcsolatot is jobban megérthetjük.

A közelségkeresés az egyik fontos eleme a kötődésnek - szeretnénk biztonságban érezni magunkat, ezért keressük a számunkra fontos személlyel (szülő, pár, Isten...) való kapcsolódás lehetőségét. A közelség megélése mellett fontos a szabadság, autonómia megjelenése is. Az egészséges élethez szükséges az időnkénti eltávolodás, a függetlenség megélése - a másik ember a biztonságos bázis, akihez visszatérhetünk, és ahonnan elindulhatunk újra.

Sebzettség és gyógyulás

Ha sérült a kötődési működésünk, nehezünkre eshet az eltávolodás, vagy éppen a közel engedés megélése - és ez sok fájdalommal járhat mindkét fél számára. Ha nekem nehezemre esik a közeledés, mert ebben sérültem gyerekként, akkor rengeteg fájdalmat okozok a másiknak, aki pedig az elszakítottságtól retteg - és fordítva, az ő közeledését én élem meg "betörésnek".

Ezeknek a mintázatoknak a megértése, feltárása, majd erre alapozva a gyógyítása hatalmas változást hozhat az életünkbe, és hála Istennek, nem is lehetetlen feladat. A cél az egyensúly a közelség és az autonómia között - ezt nevezzük biztonságos kötődésnek. A kötődési mintánk nem kőbe vésett - van lehetőségünk gyógyulni, formálódni, és megtapasztalni a szabadságot mind a közelségben, mind a távolságban.