Fejlődés vagy önelfogadás?

Sokunknak ismerős a félelem, hogy ha "túlságosan elfogadóak" vagyunk önmagunkkal, ha elcsendesítjük a kritikus belső hangot, azzal teret adunk a nem előrevivő működéseinknek is. Mintha az önmagunkhoz való érdeklődő és megértő odafordulás egyet jelentene az adott állapotunkba való belekényelmesedéssel - holott közel sem így működik az emberi lélek.

A fejlődésre való törekvésről és az önelfogadásról gyakran úgy gondolkozunk, mint egymásnak ellentmondó fogalmakról. Pedig a kettő egymástól elválaszthatatlan - a valódi, egészséges fejlődéshez elengedhetetlen önmagunk elfogadása. Csak akkor tudunk igazán növekedni, ha először megismerjük és elfogadjuk egyedi szükségeinket, amik mentén támogatni tudjuk a saját fejlődésünket.

Biztonságos tér

Biztonságos térre van szükségünk saját magunktól is ahhoz, hogy fel merjük tárni a kellemetlenebb területeket is, és elfogadó légkörben tudjunk örömtelien és fenntarthatóan fejlődni. Mindannyian képesek vagyunk a növekedésre - de ehhez érdemes biztosítani a megfelelő feltételeket. Mert nem a bántáson keresztül vezet az út az egészséghez.